01. - "Virágszál."

Hát halihó.
Itt lennék Október 4-én én pofátlan Little Diana. Sajnálom hogy nem hoztam előbb a részt.. de elkezdődött a suli és annyira próbáltam jobban teljesíteni mint az előző évben hogy megfeledkeztem a blogjaimról. De most ha törik ha szakad befejezem ezt a blogot. Ha már bele vágtam. 
A résszel kapcsolatban remélem mindenkinek tetszeni fog remélem írtok valamit vagy pipáltok. 
A következő részt jövő héten hozom. Ez szinte biztos. :)
xx Little Diana

Október 07. 

Kellemes őszi napot írunk. A fákról hatalmas leveleket fúj le a lágy szellő, ami könnyedén a talajra esik. Már egy hónapja hogy egyedül kellek - fekszek le nap, mint nap, és hihetetlen hiányérzetem van. Olyan mintha egy nagy tátongó lyuk ékesedne bennem. De az emlékek meg maradtak.. Mint például a nap, amikor minden elkezdődött..

- Édesem, mindent bepakoltál? - kérdezte édesanyám nekem pedig mosolyt csalt az arcomra.

- Persze anya mindent. - az utolsó pár cipőmet is betettem a bőröndbe majd anyához fordultam. Könnyesek voltak égkék szemei s bár tudtam nincs okunk miért sírni nekem is pár könnycsepp el - elhagyta szemeimet. - Ne sírj anya!

- Könnyű azt mondani! - kacagta el magát, aminek hatására nekem is nevetnem kellett.

- Nem örökre hagylak itt, ezt jegyezd meg! Ha van, valami mindig készen létben van az a két repülő jegy hozzám! - hajoltam el tőle és szépen elmondtam neki ezeket.

- Szeretlek kicsim! - mondta és még jobban hozzám bújt.

- Én is szeretlek anya. - suttogtam fülébe majd hosszú percekig öleltük egymást. Nem bírtam tovább eltávolodtam mielőtt elsírom magam a semmiért.

A repülő felé vezető út kicsit hosszú volt. Inkább hasonlítanám az öröké valósághoz, vagy a végtelenséghez. Kész felüdülés volt kiszállni a reptérnél. Arcomba egyből bele kapott a kellemes meleg levegő, s éreztem, ahogy enyhén összekócolta a hajam. Mosolyogva lépkedtem be a hatalmas épületbe s észre se vettem, hogy a menedzserem már egy ideje ott áll mellettem és a következő hónapok teendőiről beszélt.

- És azután neki kezdünk az albumnak. A rendezvény után pedig találkoznunk kell Harryvel. - mosolygott rám a kedves mégis szigorú Hanna.

Nem értettem utolsó pár szavát.

- Miért kellene nekem találkoznom Harryvel? De várj.. Milyen Harryvel? -zuditottam rá kérdéseimet, amin persze teljesen meglepődött.

- Először is Harry Styles-sal. Másodszor pedig mert Harry írni akar egy közös számot veled.. nem mondtam? - kapkodta a fejét majd kutakodni kezdett a papír után, amin minden rajta volt. - Paul kért meg téged arra, hogy énekeld el az egyik számát Harrynek, mert az ő albumukra már nem akarták rá tenni. És mindenképp rád gondoltak. - mondta el egy szuszra Hanna s nekem leesik az álam. Elöntött a boldogság és az izgalom egyben és még a nagyját így se nagyon sikerült fel fognom.

- Okés. - ennyit telet ki belőlem. Harry Styles az a banda egyike, amire most nagyon felnézek. Valami eszméletlen, amit csináltak eddig, és hogy ilyen világszínvonalon elérték céljukat az valami fenomenális.

A gép épp a magasba emelkedett, amikor még kaptam egy SMS-t.

"Amint ide érsz, Londonba írj! xx Liz"

Elmosolyodtam majd kikapcsoltam a telefonom. Megpróbáltam elaludni, de Hanna megint csak hozta formáját.

- Ari légy szíves figyelj egy kicsit. Ezeket még meg kell beszélnünk.. - közbe vágtam.

- Hanna csak egy kicsit nyugodj le! Ha földet értünk, csak akkor ébressz fel. - mosolyogtam rá majd egy apró puszit nyomtam arcára. Hanna kicsit szomorkásan, de eltette a gépet és ő is próbált aludni egyet.

- Ariana Grande - Butera! Azonnal ébredj fel. - ébresztgetett Hanna. Mivel cseppet se volt kedvem felkelni inkább úgy tettem mintha még mindig aludnék. - Hát te akartad. Frankie majd gyere vissza később! - ordította s nekem egyből kipattantak a szemeim. Megláttam a gép másik felébe a bátyámat és iszonyatos gyorsasággal szaladtam felé. Amint oda értem szorosan átöleltem és nem engedtem el. Mélyen beszippantottam jól megszokott illatába és fejemet bele fúrtam vállába. Megőriztem a pillanatot, amit már oly régen tervezgetünk.

- Úgy hiányoztál! - majdnem elsírtam magam, de próbáltam tartani magam.

- Te is nekem virágszál! - puszilt bele hajamba Frankie majd lassan elengedet. Mosolyogva borzoltam össze haját, azt a jól beállított festett szőke és haját. - Mesélj! Milyen volt anyunál?

- Jó volt. Rengeteg helyen voltunk. De komolyan. Már ha nem lennének, a képe azt se tudnám mi hol volt. - röhögtem el magam majd elindultam a gép kijáratához. Nem gondolva arra mi vár ott..