Itt lennék Október 4-én én pofátlan Little Diana. Sajnálom hogy nem hoztam előbb a részt.. de elkezdődött a suli és annyira próbáltam jobban teljesíteni mint az előző évben hogy megfeledkeztem a blogjaimról. De most ha törik ha szakad befejezem ezt a blogot. Ha már bele vágtam.
A résszel kapcsolatban remélem mindenkinek tetszeni fog remélem írtok valamit vagy pipáltok.
A következő részt jövő héten hozom. Ez szinte biztos. :)
xx Little Diana
Október 07.
Kellemes őszi napot írunk. A fákról hatalmas leveleket fúj
le a lágy szellő, ami könnyedén a talajra esik. Már egy hónapja hogy egyedül
kellek - fekszek le nap, mint nap, és hihetetlen hiányérzetem van. Olyan mintha
egy nagy tátongó lyuk ékesedne bennem. De az emlékek meg maradtak.. Mint
például a nap, amikor minden elkezdődött..
- Édesem, mindent bepakoltál? - kérdezte édesanyám nekem
pedig mosolyt csalt az arcomra.
- Persze anya mindent. - az utolsó pár cipőmet is betettem a
bőröndbe majd anyához fordultam. Könnyesek voltak égkék szemei s bár tudtam
nincs okunk miért sírni nekem is pár könnycsepp el - elhagyta szemeimet. - Ne
sírj anya!
- Könnyű azt mondani! - kacagta el magát, aminek hatására
nekem is nevetnem kellett.
- Nem örökre hagylak itt, ezt jegyezd meg! Ha van, valami
mindig készen létben van az a két repülő jegy hozzám! - hajoltam el tőle és
szépen elmondtam neki ezeket.
- Szeretlek kicsim! - mondta és még jobban hozzám bújt.
- Én is szeretlek anya. - suttogtam fülébe majd hosszú
percekig öleltük egymást. Nem bírtam tovább eltávolodtam mielőtt elsírom magam
a semmiért.
A repülő felé vezető út kicsit hosszú volt. Inkább hasonlítanám
az öröké valósághoz, vagy a végtelenséghez. Kész felüdülés volt kiszállni a
reptérnél. Arcomba egyből bele kapott a kellemes meleg levegő, s éreztem, ahogy
enyhén összekócolta a hajam. Mosolyogva lépkedtem be a hatalmas épületbe s
észre se vettem, hogy a menedzserem már egy ideje ott áll mellettem és a
következő hónapok teendőiről beszélt.
- És azután neki kezdünk az albumnak. A rendezvény után
pedig találkoznunk kell Harryvel. - mosolygott rám a kedves mégis szigorú
Hanna.
Nem értettem utolsó pár szavát.
- Miért kellene nekem találkoznom Harryvel? De várj.. Milyen
Harryvel? -zuditottam rá kérdéseimet, amin persze teljesen meglepődött.
- Először is Harry Styles-sal. Másodszor pedig mert Harry
írni akar egy közös számot veled.. nem mondtam? - kapkodta a fejét majd
kutakodni kezdett a papír után, amin minden rajta volt. - Paul kért meg téged arra,
hogy énekeld el az egyik számát Harrynek, mert az ő albumukra már nem akarták
rá tenni. És mindenképp rád gondoltak. - mondta el egy szuszra Hanna s nekem
leesik az álam. Elöntött a boldogság és az izgalom egyben és még a nagyját így
se nagyon sikerült fel fognom.
- Okés. - ennyit telet ki belőlem. Harry Styles az a banda egyike,
amire most nagyon felnézek. Valami eszméletlen, amit csináltak eddig, és hogy
ilyen világszínvonalon elérték céljukat az valami fenomenális.
A gép épp a magasba emelkedett, amikor még kaptam egy SMS-t.
"Amint ide érsz, Londonba írj! xx Liz"
Elmosolyodtam majd kikapcsoltam a telefonom. Megpróbáltam elaludni,
de Hanna megint csak hozta formáját.
- Ari légy szíves figyelj egy kicsit. Ezeket még meg kell
beszélnünk.. - közbe vágtam.
- Hanna csak egy kicsit nyugodj le! Ha földet értünk, csak
akkor ébressz fel. - mosolyogtam rá majd egy apró puszit nyomtam arcára. Hanna
kicsit szomorkásan, de eltette a gépet és ő is próbált aludni egyet.
- Ariana Grande - Butera! Azonnal ébredj fel. -
ébresztgetett Hanna. Mivel cseppet se volt kedvem felkelni inkább úgy tettem
mintha még mindig aludnék. - Hát te akartad. Frankie majd gyere vissza később!
- ordította s nekem egyből kipattantak a szemeim. Megláttam a gép másik felébe
a bátyámat és iszonyatos gyorsasággal szaladtam felé. Amint oda értem szorosan
átöleltem és nem engedtem el. Mélyen beszippantottam jól megszokott illatába és
fejemet bele fúrtam vállába. Megőriztem a pillanatot, amit már oly régen tervezgetünk.
- Úgy hiányoztál! - majdnem elsírtam magam, de próbáltam
tartani magam.
- Te is nekem virágszál! - puszilt bele hajamba Frankie majd
lassan elengedet. Mosolyogva borzoltam össze haját, azt a jól beállított
festett szőke és haját. - Mesélj! Milyen volt anyunál?
- Jó volt. Rengeteg helyen voltunk. De komolyan. Már ha nem lennének,
a képe azt se tudnám mi hol volt. - röhögtem el magam majd elindultam a gép
kijáratához. Nem gondolva arra mi vár ott..